Üdvözletem küldöm!

Ráuntam az előző fészkemre, úgyhogy elhagytam. Hogy vajon véglegesen-e,azt magam sem tudom, de egyelőre most itt vagyok, mert kellett egy kis változás. 

Annyi órám van mostanában, hogy ki sem látszok a jegyzetek alól. Szinte. Rohangálok, mint egy félőrült, s ha egy kis pihenőm akad, sorozatokba fojtom a bánatom. 

Miért vagyok bánatos? Mert le fogok mondani életem 3 legnagyobb szenvedélyéről: az alkoholról, a dohányzásról és a fiúkról. Na nem mondom, hogy zárdába vonulok, de na, elég radikális változásokat követelnek jövőbeni terveim. 

Meguntam az életvitelem. Nem akarok képmutatóskodni, meg fittness-buzi, kéretlen életvezetési tanácsadó lenni, csak egyszerűen magammal akarok törődni. Nem miattad,hogy jobban tetsszek neked ha kisebb lesz a seggem, vagy nem lesz cigifüst szagú és ízű a szájam, és nem fogom megmondani, hogy éld az életed, hogy olyan egészséges és szép legyél mint én. Eddig is leszartam, hogy mit gondolsz rólam, vagy mit baszol el a saját életedben, ezentúl is így lesz.

Jobban akarom érezni magam, mert itt már valahol valami nagyon nincs rendjén. S most nem az van a háttérben, hogy az emberektől kerülget a hányinger. Egyszerűen érzem magamban a vihar előtti csendet, aztán jobbnak látom még csírájában elfojtani a gazt.

Ha az kell hozzá, hogy pár hónapig idegbajosan rángatózzak az elvonástól, vagy a megállás nélküli napirendemtől, akkor rángatózok, sőt, arcul is köpöm a saját tükörképem. 

Érezzük együtt a változás szelét, melyet még a Gourgaahlbourg-i laktózintoleranciás nagyIsten szellentett a galaxisunk felé, mert azt hitte, hogy az egy gigantikus wc-csésze.