A kockázatok és mellékhatások tekintetében közlöm, hogy hajnal négy van és nem birok aludni, ezért úgy döntöttem, köpök nektek ide pár gondolatot, ami a plafont bámulván született a számban. Csak saját felelősségre! :*

Elárulok egy titkot: regisztrálva vagyok egy társkereső oldalon. Azt nem mondom meg, hogy melyiken, mert nem lényeges. Valójában nem azért vagyok ott, ami az oldalnak a célja, vagyis, hogy megtaláljam a párom, ennyire én sem vagyok egyszerű. Még valamikor két éve kerültem oda, puszta szórakozásból, beszélgetni, idegenekre ráerőltetni időnként előjövő agymenéseimet. Az utóbbi időben ismét rálestem a profilomra, mi vele az újság. Természetesen írtak. Sokan. Nagyon sokan. Már majdnem kezdtem zavarba jönni a gyönyörűségtől, de végül rájöttem, hogy az üzenetek feladóinak 50%-a csupán a „demegphasználak” szintet ütötte. A másik felében volt sok, aki megsértődött azon, hogy egy profilkép alapján nem voltam hajlandó feleségül menni hozzá, mások pedig csak szimplán arrogánsak és lekezelőek voltak. Vélhető ez annak eredményeképp, hogy ezek a szerencsétlen flótások már annyi, de annyi visszautasítást kaptak életükben, hogy már nem is igazán tudják, mi is az a jó modor… mert, hogy azt már egy nő sem érdemli. Ezt nagyon szomorú volt megállapítanom. A maradék, nagyjából 20-30% volt, akikkel értelmesebb szóváltást tudtam folytatni. Azt persze minden beszélgetés elején letisztáztam, hogy nem társat keresek, nem találkozgatok, csak beszélgetek, mert jól esik. Ez a kis százalék teljesen meg volt ezzel elégedve. Hihetetlen, de már ez is sokat tud jelenteni az embereknek, ha valaki egyáltalán válaszol az üzenetükre. Nagyon kedves, intelligens és tisztességes emberekkel beszélgettem, viszont mind szomorú valami miatt. Mit gondoltok, mi ez? A külső. Ez megdöbbentő volt számomra, hogy minden pasi ennyire fel van akadva a külsőségeken. Igen, ez nem egy kizárólag női probléma, a férfiak is igen nagy számban szenvednek a média által felállított ideál képe miatt. Sokan gondolják úgy, hogy azért nem válaszolnak nekik, mert csúnyák, vékonyak, vagy épp kövérek, vagy bármi. Véleményem szerint némelyiknek a helyesírásán többet kellett volna aggódnia. Aztán, persze, ha már én válaszoltam nekik, mindegyik megkérdezte, hogy bejönnek-e nekem, és hogy mennyire jönnek be nekem, mert a válasz írás már maga után vonja ezt… asszem ez a mögöttes logika. Véletlenül sem azért, mert egy kedves emberi lény vagy, aki válaszol, ha kérdezik… Ott egy profilkép, meg beszéltek kb két mondatot, aztán: "ésésés akkor bejövök neked, vagy mivan?" Honnan tudnám ennyi alapján ezt a dolgot eldönteni? Van, aki szinte tőmondatokban válaszol a kérdéseimre, a hosszú okfejtéseimre annyit mond csupán, hogy "értem"...és akkor te meg döntsd el, hogy tetszik-e vagy sem... Az a szomorú, hogy az emberek ennyire egyszerűen látják a kapcsolat fogalmát, hogy akkora hangsúlyt fektetnek a küllemre, a gyors kérdezz-felelek-re, azonnal kérik a választ, s annál kevésbé érdeklődnek az iránt, ki is vagy valójában, mi is zajlik a fejedben. Teccé, vagy ne teccé, de ne gondókozzá! Én egészen másképp tekintek az emberekre, szerintem nem csupán az a vonzalom tápláléka, hogy valaki külsőleg tetszik-e vagy sem. Persze az első impresszió egy elég meghatározó dolog, viszont a vonzalom kialakulhat hónapok, illetve évek után is valaki iránt, akit lehet, hogy először egyáltalán nem találunk kedvünkre valónak. Ezért érdemes sokfelé mozogni, ismerkedni, beszélgetni az emberekkel, sose tudhatod, melyik barátságból alakul ki végül szerelem (pláne ne egy képernyő mögül várd, hogy valaki beléd szeressen). Aztán, hosszabb beszélgetések során szóba jött az is, hogy vajon milyen számomra az ideális pasi. Ez alatt többnyire külsőt érintő elvárásokat értettek. Az a kép lebeg előttük, hogy minden nő a széjjelgyúrt kocka hasra veri a nyálát és a magazin címlapra illő szexisteni szép arcokra. Lehet, én voltam az első nőnemű lény, aki azt állította, hogy a pocak sokkal vonzóbb, mint egy kidolgozott hasfal. Jó, persze szép amaz is, meg elismerésem mindenkinek, akinek olyan hasfala van, hogy a kókuszdió négyfelé törik rajta, mert azért abban nem kevés meló van, de nekem nem az a zsánerem, ez van. De most tekintsünk el a külsőségektől. Egyik illetőnek elég hosszan kifejtettem, mi is az, amit úgy igazán elvárok az ellenkező nemtől, már csak azért is bemásolom ide, hogy gondolkodjunk el egy kicsit, úgy a nemek szerepéről, úgy az ember, mint társas lény társához való viszonyának lényegéről, mit kellene az embernek inkább a külső értékek elé helyezni a fontossági sorrendben:

„...amúgy külsőre igazából nem szoktam elvárásokat állítani, jártam én már mindenféle testalkatú pasival. Nekem inkább a személyiség fontos, azon belül meg elég tág a téma. Lehet, maradi vagyok, de én szeretem nőnek érezni magam a pasi mellett. Volt már olyan esetem, aki velem cipeltette a cuccát, mert túl nehéz volt neki, na az ilyentől falra mászok. Most ez alatt nem azt értem, hogy ki legyen nyalva a s€ggem, de mutassa már b@ssza@meg, hogy ő a férfi és erős. Legyen talpraesett, aki nem szorul arra, hogy a második anyja legyek. Ne kelljen istápolni. Legyen határozott, céltudatos, egy biztos támasz, mert csak ebből alakul jó férj/édesapa. Akire lehet számítani jóban-rosszban, akinek nem csak annyiból áll egy kapcsolat, hogy szexelünk és vidámság van és gondtalanság. A kapcsolattal járnak problémák és ezekben legyen partner, hogy csapatként tudjunk működni. Ne úgy álljon hozzá egy helyzethez, hogy ez a te problémád oldd meg, hanem maradjon mellettem. Sose hagyjon magamra szükséghelyzetben. Még ha nem is tudja megoldani a bajom, akkor is legyen ott, fogja a kezem, vigasztaljon, hogy érezzem, fontos vagyok. Én alapvetően egy olyan ember vagyok, aki képes élete minden percét annak szentelni, hogy a másikat boldoggá, az életét pedig minél könnyebbé és szebbé tegyem, társa legyek a bajban, vagy alázatos szolgája legyek, akár küzdjek is érte, ha látom, hogy megéri. Eddigi kapcsolataimban sajnos mindig én voltam, aki többet küzdött, aki erőlködött, amibe már kissé belefáradtam, ezért várom el, hogy az férfi kezdeményezzen és udvaroljon, hívjon randira, meg ilyenek. Ilyen még úgysem volt, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen érzés. Viszont az ilyen netes partikban nem hiszek.
Ez már egyéni, de fontos az, ahogy beszél az illető hozzám, a szóhasználat, a nyelvhelyesség, a választékosság, szeretem az intellektuális embereket. Sokáig ez a dolog engem sem érdekelt, én is falusiként olyan szépen beszéltem, mint ahogy disznó hempereg a pocsolyában. Viszont az idő múlik, az emberek meg változnak, ma már én is odafigyelek erre, fejlesztem a beszélőkémet, ezért ez nálam szempont a párválasztásban is. Szeretem az olyan embereket, akiknek tág a látókörük, akikkel több témában lehet hosszan beszélgetni, akik el tudnak gondolkodni, elméleteket gyártani az élet nagy dolgairól. Akik nem értenek velem egyet mindenben, akik elgondolkodtatnak engem is, akik mellett úgy érzem, tanulhatok valami újat, mert olyan ember nincs a Földön, aki mindent teljesen úgy lát, ahogy én.
Egy kapcsolat számomra nem csak fizikai kontaktusból áll és felfűtött érzelmekből, ennél számomra ez sokkal komplexebb dolog. Egy olyan embert keresek én a nagyvilágban, aki nem csak kiegészít, de formál is, és aki formálódik mellettem. Nem kell, hogy a tökéletes másom legyen, nem kell, hogy tökéletes legyen. Akit az ember megszeret, az úgyis tökéletessé válik számára.” - és igen, sokan vagyunk, akik így gondolkodnak!

A minap volt egy csoportos beszélgetésünk lányokkal, amiben a külső miatti kirekesztésről, gúnyolódásról volt szó. Elég sokan adták ki magukból a bennük rejlő rossz emlékeket. Szomorú, hogy a megjelenés ilyen nagy mértékben jelentős az embereknek gyermekkortól kezdve felnőttkorig, s sokan nem tudnak ezeken a sérelmeken felülkerekedni.Nem is egy egyszerű dolog, mindenki másképp éli meg és dolgozza fel a múltat, van aki sikeresebben, van aki kevésbé. Baromság, hogy a szebb jövő a szebb külsőben rejlik. Tégy az egészségedért, mozogj rendszeresen, táplálkozz változatosan, de ezt se azért tedd, hogy szebben álljon rajtad a bikini, hanem azért mert szereted a tested és jót akarsz neki. A csajokkal való beszélgetés során boldogsággal töltött el, hogy legtöbbjüknek sikerült a régi sérelmeket lezárni és teljes életet élnek elégedetten a külsejükkel, hiszen úgy gyönyörűek mind egy szálig, ahogy vannak. Sokuknak segített a baráti kör, új környezet, új társaság. Több ilyen csodás ember kellene a világra, aki arra sarkall, hogy szeresd magad olyannak, amilyen vagy, hiszen a belső értékeid sokkal fontosabbak. Nyálas vagy sem, én így gondolom. Pont.

 Befejezésképp: Kedves hölgyeim és uraim, 2016-ban élünk, amikor már mindenki beperelhet mindenért, ami sérti a személyiségét. Ebben a világban már az emberek agya tényleg olyan szinten le van egyszerűsítve, hogy nem látják a fától sem az erdőt. Ne hallgassatok senkire! Keressétek meg azt a dolgot, ami boldoggá tesz titeket és csináljátok, s ha boldogok vagytok, az a pillangó is egyszer rátok talál! Nézzetek ki úgy, ahogy a világra születtetek, mert ha valaki a külsőtök miatt utasít vissza, az meg sem éri a fáradtságot! Dolgozzatok a belső értékeken, olvassatok, tanuljatok, beszéljetek, fiúk és lányok is! Higgyétek el, sokkal jobban megéri!
Ha változtatsz is bármin, ami a külsődet, vagy belsődet illeti, a lényeg, hogy ne másért, hanem magadért tedd. Azért, mert téged boldoggá fog tenni a változás! Ne hallgass rám sem, én is csak egy vélemény vagyok a sok közül. A lényeg TE vagy!