Kattognak a másodpercek,
sorban hullanak le a gondolatok
hajszálaimon vitorlázva.
Elkalandoztam a végtelenbe,
a fellegeken túl ringatózom
a fiastyúkólban Faberge tojásokon kotlok,
amikből majd, remélem,
kikelnek az indulataim.
Valaki itt rejtőzik.
Valaki, aki meglopott!
Gyűrött papír, képek, szagok;
képzeletemben tapogatok
Utánad.
Üveghangon kiáltom: Utállak!
Pörköltcukor szaga lett a mának.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.