FIGYELEM! A következő sorokat kizárólag azért írom, mert úgy érzem, minél nyilvánosabb az a döntés, amit hoztam, annál nagyobb a motivációm arra, hogy ne csak a szám járjon, hanem meg is tegyem a dolgot, ahogy azt illik! (...mert ha már mindenki tudja, akkor nem lehet sunyiban megszegni a szavam---baromi intelligens logika, tudom. Nézd el nekem, én csak egy buta kislány vagyok)

Csütörtök este hoztam egy igen kemény döntést: 10 év után leteszem a cigit! Annyit láttam már a pöfékdobozok oldalán a leteszemacigit.hu feliratot, hogy gondoltam, adok a honlapnak egy esélyt, de ha gagyi lesz, bizisten felborítom a laptopot és épp azért is kifosztok egy egész dohányboltot. Megnéztem, és igazából teljes terápiás kezeléstervet segít neked összeállítani, hogy fokozatosan, kemény elhatározással tudd letenni ezt az ocsmány szenvedélyt. Leginkább azt tanulmányozgattam, milyenek az elvonási tünetek, s hogy ezek kb meddig tartanak, illetve hogyan lehet ezeket kezelni. Okosodás as fuck! 

Na de ne nézzetek akkora arcnak, ez egyelőre csak egy elhatározás lett, próbálgatom magam, mennyit birok elviselni nélküle. A péntek az elég gyengére sikerült. Volt még a dobozban 2 szál, na azokat én szépen munka előtt elszívtam, azzal a jól hangzó kijelentéssel, hogy "Na! Ti lesztek nekem az utolsók!" (nagy frászkarikát). Már csak az röhejes, milyen k*&!a nagy büszkeséggel gyűrtem össze a dobozt és hajítottam bele a kukába. Elmentem melózni, s ahhoz képest egészen jól viseltem a napot az ebédszüneti és a húszperces szüneti cigizés nélkül. A legnagyobb problémát az okozta egyedül, hogy én eme elhatározásomról senkinek nem szóltam, így édesanyám meglepett 2 doboz cigivel (inner screaming). De majd én erős leszek, és majd ha legközelebb jön, visszaadom neki! (Aha... ) Viszont meló után elmentünk a városba a barátnőimmel. Ideig-óráig tűrtem, hogy nem gyújtok rá minden fél órában, csak lesem, ahogy Hédi ki-be járkál, viszont kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után már nem tudtam magam türtőztetni. Annyival próbáltam enyhíteni a "bűnözést", hogy alkalmanként fél szálat szívtam csak el. Viszont ez még mindig nem mentség, mert ugyanúgy számhoz emeltem azt az undorító sz@rt. TE GYENGE KIS KÖCSÖG! 

Szombat reggel szenvedések közepette ébredtem, de mivel a szégyenérzetem erősebb volt, mint a nikotinhiány, ezért a reggeli kávét már tökéletes nyugalomban tudtam élvezni az ágyban ülve, cicás videókat bámulva, minthogy lementem volna a hideg szélbe büdösíteni a számat. Melón teljesen be voltam szedálva, érdekes volt végre nem érezni azt a kellemetlen nyugtalanságot, amit a cigi miatti megemelkedett pulzus és vérnyomás okoz. Semmi idegesség, semmi fülsípolás, viszont cserébe annyit köhögtem, hogy azt már szavakba sem lehet önteni. Ezzel azért nem volt egyáltalán problémám. Nagyobb gondot okozott az, hogy mi a frrrancot csináljak a szünetekben felszabadult idővel. Mit csinálnak mások ebédszünetben, akik nem cigiznek? Hmmm... Egyéb ötlet híján az ebédlőben facebookoztam az ottani számítógépen. Egész kellemesen telt így a napom. Na de este... Este megint egy rohadt kis áruló voltam... Este 10kor kimentem ismét cigizni... DE CSAK EGYRE! Tudom, tudom, sorvadjon le a pofám, de már ordított a szervezetem, s nem tudtam erős maradni tovább. Lementem az utcára, s már az első slukknál éreztem, hogy az eddigi hetekben fennálló diszkomfort érzés egy pillanat alatt visszatért. HÁT MIATTAD ROSSZ A VÉRNYOMÁSOM, AMI NEM HAGY NYUGTON ALUDNI!! (mondjuk nem tudom, mégis mire számítottam)

De ma vasárnap. Reggel hatkor (óraátállítás miatt már hétnek számít) felébredek, fitten, frissen, s nyitott ablak mellett élvezem a friss levegőt. Nem egy nagy stajsz, amit eddig műveltem, és még sehol nincs rá garancia, hogy nem leszek egy béna kis szájhős, aztán végül a leszokásból lópikula sem lesz, de erősen próbálkozom küzdeni (de most tökre...tökre komolyan :O ). Aminek nagyon tudok örülni, hogy pihentető volt végre az éjszakám, sokkal jobban érzem az ízeket és illatokat, és nem akar kipréselődni a tüdőm a helyéről reggel. Talán egy kicsit ingerült leszek az elkövetkező napokban, amiért nem kérek elnézést, mert egyébként is egy szarkasztikus kis s€ggfej vagyok, megszokhattátok már tőlem! 

Ha úgy érzed, tégy jót magaddal te is, de ha nem győzött meg az én remek két napos történetem, akkor elsősorban šta me briga, másodsorban meg azt csinálsz, amit akarsz, én nem akarok neked papolni semmiről. Amúgy se hozzád szól ez az írás, hanem nekem :D Fogom még itt szidni magam sokszor, s leírok minden tapasztalatot, amit csak tudok, mert ez nem lesz egy sétagalopp. Lehet szurkolni, támogatni, de ha lehet, ne adjatok tanácsokat! Szeretnék ezzel saját erőből megküzdeni (ha már volt eszem saját erőből függővé válni).

Na de további kellemes vasárnapot!