Bámulok az erkélyről a csendet nézve.
Gondolatom füstként száll bele az éjbe.
Beszív...kifúj...
Égeti a hideg az arcom.
Beszív...kifúj...
Megint a szomszéd tévéjét hallom...
de bevallom,
elkábít ez az olvadó nyugalom.
Hogy jól vagyok-e? Nem panaszkodom.
Örülhetek, végre nem unatkozom.
Beszív...kifúj...
Minden éjjel új álmot kapok.
Beszív...kifúj...
Reggel velem kelnek a dalok.
S míg dalolok,
bennem a napfény melegsége ragyog.
Beszív...kifúj...
Az életem szerelmese vagyok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.