2017. március 27.

Mivel a leteszemacigit.hu azt tanácsolja, hogy vezess egy ciginaplót, ezért gondoltam a továbbiakban itt tartom számon, hogy melyik nap mennyire voltam gyenge. Vasárnap este 21:40-kor ismét lementem az utcára egy szálra. Körül-belül háromnegyedét szívtam el, a vége felé már egyáltalán nem esett jól. És természetesen gyűlöltem magam, amikor feljővén a tükörbe néztem. Te büdös szájú füstölő söpredék, te, akinek annyi akaratereje sincs, mint egy lajhárnak (pedig annak aztán kevés van)!  Ehh… de most is érzem már a vesztemet, borzasztóan rágyújtanék… Igen valószínű, hogy ma sem lesz másképp, ugyanúgy cigit emelek a számhoz. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy ahhoz képest, eddig naponta milyen sokat szívtam, ez a napi egy szál egész jó eredménynek számít. (Áltasd csak magad, te semmirekellő, úgysem teszed jobbá magad vele! Inkább próbálj meg végre csinálni is valamit!)

Na, azért kvíz előtt elszívtam egyet 19:30kor, és nem vagyok rá büszke még így sem. A honlap ajánlása alapján ki kellene nevezni egy napot, amikor ténylegesen nem gyújtok rá többé, addig pedig testi-lelki felkészítésben kell részesülni, elviekben így a könnyű. Van, akinek persze megy egyik napról a másikra, de az nem én vagyok, mert bár akaraterőm az van sok, de a szenvedély az szenvedély… Kifogásaim arra, miért vagyok egy gyenge kis szardarab – írta: Bogár Sarolta. Viszont a kvízen nem ittam alkoholt, ami azért megint csak jó érzéssel tölt el. Mert hát, ha iszok, akkor erősebb ingert érzek a rágyújtásra is természetesen, jobb most egy darabig kerülni az italt. Hmm… kíváncsi leszek én erre. :D De a kávét már nem! Basszátok meg, a kávét, azt nem hagyom! Az kell nekem!!! Legalább ennyi függőségem had maradjon már meg!

2017. március 28.

Tegnap a kvíz után még éreztem egy kurva erős ingert, hogy lemenjek cigizni, de aztán úgy döntöttem végül, hogy lefekszem aludni. És milyen jó döntés volt, kérem szépen.

Ma meg egyelőre a kávé megvolt, meg az ebéd. Ági meg elhívott parkba napozni. Na, már most ez egy kockázatos szituáció, tudni illik, Ágival bárhova megyünk, én cigizek, ő meg tűri. :D Viszont, ha nem viszek cigit magammal, akkor úgysem tudok rágyújtani. Clever shit, you know.

No, megvolt a kis kirándulásunk, és teljesen jól megvoltam. Nyilván szívesen rágyújtottam volna, de teljesen jól éreztem magam így, hogy nem tettem. Most inkább amiatt anyázok, mert megint jól bekajáltam… Most, hogy végre van étvágyam, élvezem az ennivalót, és bár nem eszek még mindig sokat, de minden étkezés után úgy érzem, kipukkadok. Te, most ha elkezdesz zabálni, én megb/*! a p@&%at!!!! A köhögésem változatlan, de a szájszagom már nem pocsék, fejfájás nincs, kapok levegőt, rendesen alszom, nem büdös a hajam/ruhám. Szerintem eddig csak nyertem az üggyel. Csak az a k!+#a kajálás…

És ím, letelt egy huszonnégyóra (nap), mialatt egyetlen undormányságot sem tömtem a számba, s ilyenkor a legnehezebb a dolgom. Talán, csak, mert este van, s a lefekvés előtti „lemegyekmégegycigireaztánalszok” tredísön már nagyon régóta belém ivódott, főképp koleszos korom óta. S ki is találhatod, ma is egy trehány kis semmirekellő szar leszek, le fogok menni megint az éjszakai bagóra, mert remegnek a kezeim. Legszívesebben leköpném magam ezek a napi egy szálak után is, de attól félek, ha egy ideig még ezt sem engedném magamnak, pár nap után sírva szívnék el fél dobozzal egyszerre.

Na mit mondtam, a szar hétszázát a világnak, te barom! Azé’ leállhatnál már igazán! Na jó, jó, megegyeztem magammal, a napi egy szál még egy hétig belefér. A honlapon azt ajánlották úgyis, hogy a megbolondulást elkerülendő, jobb, ha egy darabig még hagyjuk magunk, aztán kinevezünk egy nem túl távoli napot, amikortól már tényleg nem szívunk többet. Legyen ez a nap a szombat! Az úgyis olyan jó nap. Szombatig élek a napi adaggal, aztán kuss a neved, te repedtsarkú kis köcsög!

2017. március 29-30-31.

Ezeken a napokon nem írtam le semmit. Viszont a napi egy-egy szál ugyanúgy ott volt, esetlegesen megemlíthető a szerdai légzés-keringés javítás, de ezt is csak azért írom le, mert ha van egy kis mozgás, már kevésbé érzem az elvonás kegyetlen marását. A köhögés folyamatos volt, az alvás pihentetőbb, egyre könnyebben ébredek az ébresztőre, s a szundi üzemmód sem szól már egy órán át, maximum kettőt nyomok el, aztán kelés van. Ja, igen, mostanság még akkor is 7-8-kor kelek, ha nem dolgozom. Minek annyit aludni? Csütörtöki melón szokás szerint nem cigiztem, kizárólag a napi egy cigi volt, mint minden este (kivéve a pénteket, de az alább le van írva, majd látod), ezen kívül már nem vagyok olyan nyomott, élénkebbnek érzem magam. Visszatérni érzem az energiát! :O Nem holnap lesz belőlem maratonfutó, de lassacskán haladok már valami jóság felé. Ennek örülhetek... nem? NEM?? 

2017. április 1.

Mi a faszért éri meg nem bagózni? (anyagilag)

Most egy nagyon meglepő dolgot fogok mondani: A cigi g€*i drága! Ugye, hogy nem tudtad? Na, nem mintha eddig nem tűnt volna fel ez a tény, de az ember képes elhanyagolni tudatából, hogy egy héten/hónapban mennyit költ hűn szeretett szenvedélyére, míg végül meg nem embereli magát és elkezd végre NEM költeni erre a szenvedélyre. Így hónap elején, amikor még 9 napot várnom kell a fizetésnapig, kezdem általában érezni, hogy mi mindenre költenék nap, mint nap, de nem birok, mert már nincs nagyon mit elkölteni. Tartalékom mindig szokott lenni valamennyi, mert ugye, ha elfogy a cigi, akkor valamiből kell venni, mert kiugrik a szívem és meghalok. De mi van akkor, ha nem költöm erre a tartalékaim? Nem akarok itt nagyon okoskodni, mert még egy hete csupán, hogy nem költök dellát e rossz szokásomra. Csupán lesegetem, mérlegelek, mikre költhetek most már így, hogy "van miből". Nem foglak áltatni azzal a baromsággal, hogy sokat fogsz spórolni. Ez marhaság! Ugyanúgy el fogod baszni a pénzed, csak lehet, nem olyan felesleges faszságra, mint a dohány, hanem pl olyanra, ami hasznos testednek-lelkednek. Én például, szégyen vagy sem (valószinűleg az), nem igazán költöttem sosem kozmetikumokra. Ha költöttem is, nagyon keveset. Miért? Mert "sosem volt rá pénzem". Bezzeg bagó mindig volt nálam! Hát tegnap elmentem vásárolni, és rengeteg cuccot vettem magamnak. Tudni illik, baromi pattanásos a pofám, aztán gondoltam veszek valami arclemosót, hátha jobb lesz. Hát emellett vettem még bőrradírt, labellót, dezodort, hajápolót, szemhéjpúdert és olyan rohadt mód elégedett vagyok magammal, hogy azt el sem tudom neked mondani. Valójában csak azon csodálkozom, hogy miért volt fontosabb arra költeni, hogy rossz legyen nekem, mint jó. Nem akarom játszani neked az eszem, hogy ez mekkora megvilágosodás volt, vagy valami ilyesmi, csak fel akarom hívni a figyelmed, haver, gondolj bele a dolgokba! Csak egy hónapnak számolj utána és a pofád le fog szakadni, azt garantálom! De adok egy jó tippet: Költsd el a pénzt például kajára! A kaja mindig jó és sosem árt megválogatni mit eszel. No, ennyit a kampányolásról. De azért még mindig ne hidd, hogy mily óriási arc vagyok, mert a k@*va számat, tegnap is rágyújtottam 5 szál cigire, mivel hát bulika volt este, az nedű pedig kívánja maga után ezt az átkot, és gyűlölöm is a saját undorító, áruló pofámat miatta, de esküszöm, egyre rosszabbul esik. Fáj a tüdőm egész nap. DE!! Viszonylag hamar felébredtem reggel, megfürödtem, letisztítottam a képem, ha már van mivel, meg még reggelit is volt időm csinálni (amerikai palacsinta forever, and ever), lazán megkávéztam, megkajáltam, a buszra se megyek már ki 10 perccel hamarabb, hogy legyen időm bagózni. Szóval... látom már az alagút végét! Egyébiránt is MA van az a bizonyos kijelölt nap, amit a honlap tanácsára jelöltem ki magamnak, hogy NAMOSTOSZTAZTÁN mától ténylegesen nem gyújtok rá. Befejeztem a ciginaplót, elkezdem a tényleges fegyverletételt. Készüljetek fel, hogy bármikor pofán köphetek bárkit, ha épp olyanom lesz, mert ez már vérre megy innentől kezdve! Szólottam!

2017. április 2.

Nos, elmúlt az első nap (csak hogy nagyon pontos legyek 33 óra) teljesen füstmentesen, ahogy szokás mondani. Hogy mit érzek? Elég nehéz körülírni. A tüdőm még mindig fáj, legalább is valami borzalmasan kellemetlen érzés övezi a mellkasomat, a torkomban érzem a szívdobogásom, folyamatosan nagyokat sóhajtozom, imitálva a „cigizős légzést”, köhögök, mint akinek muszáj és talán egy enyhe hányingerem is van, bár az betudható annak is, hogy ma még nem ettem semmit.

Bekajáltam. A hányinger elmúlt, mondtam én, hogy éhes voltam. Viszont természetesen b@sz az ideg, mert de jó lenne bagózni, de kitartó leszek, amennyire csak lehetséges. Remélem, a gyilkosságig nem leszek kénytelen eljutni.

Most tartok a negyvenkettedik óránál. Ezt most csak azért kellett megírnom, mert negyvenkettő. Tornázgattam kicsit, meg mostam. Próbálom hasznossá tenni magam és terelni a gondolataim arról, hogy mennyire rágyújtanék. :D Amikor csak eszembe jut, elküldöm magam a picsába gondolatban, néha szóban is.

Amúgy, hogy esetleg javulásról ejtsek pár szót, kezdem úgy érezni, hogy nincs állandó jelleggel melegem, mint ahogy szokott. Amit eddig tökéletes hőmérsékletnek éreztem, most már kezd hűvös lenni. Jeah, a hőháztartásom is kezd helyreállni! De valami kardiót is el kellene kezdeni, és az úszást még jó ideig hanyagolnom kell, mert ahhoz még hideg van. A futáson filózok. Gyűlölök futni. Minden porcikámmal gyűlölök futni. Pedig azt kell tennem… Erre még próbálom egy kicsit motiválni magam szerintem. Nem fog ez ilyen könnyen menni. Tornázok én itthon, de az nem elég. No, ezen kotlok még pár napot.