2017. június 12. 22:34 - Jeboteblog

Szokjál le te büdös paraszt - MMmmmmajdnem rosszlány vótam!!!!!!!

Már valójában nem tartom számon a heteket, és nem is fogok most nekiállni számolgatni, mikor pöffentettem utoljára, de az a helyzet, hogy ha iszok, baromira visz a vérem. Hova? Anyád p*!@jába, hát rágyújtanék! Hogy is volt? Szombat este épp úgy esett, hogy egy baromi hosszú és idegesítő munkanap után összetalálkoztunk pár baráttal a rakparton meginni némi mennyiségű szeszes italt, azon megfontolásból, hogy k/(?ára megérdemeljük. Aztán rajtam kívül a full társaság bagózott, én meg ott hesszeltem a rohadt tiszta véremmel, és kátránylerakódásmentes tüdőmmel, mint egy kib...élelt porcelánangyalka a karácsonyfa tetején, hatalmas harci büszkeséggel a lelkemben, hogy most nekem mennyire király ez az egész. 

Amin viszont ki voltam borulva homloklebenyileg: hazafele úton elmondhatatlanul hatalmas ingert éreztem arra, hogy minden mellettem elhaladó embertől cigit kunyeráljak. Csak egyet! Még egy szálat! Egy végsőt! Egy uccsót! ROHADT ÉLETBE MÁR, CSAK TÖMJÖN VALAKI TELE JÓL NIKOTINNAL ÉS MONDJA, HOGY EGY SZAJHA VAGYOK!!!!!!! 

Mielőtt még idiótának titulálnál, azért elmondom, hogy sikeresen türtőztettem a bennem fortyogó vadállatot és nem zaklattam a gyanútlan járókelőket, bár egyik-másik rám szegezett tekintetéből sejthető, hogy valószínűleg sikít rólam a belső vívódás, csupán a téma nem volt előttük tiszta. Inkább nézhettem ki úgy, mint aki épp a rituális meggyilkolásukon és démonjaimnak való feláldozásukon dilemmázok.

Nem mondanám, hogy túlteng bennem a feszkó, mert van hol levezetnem, szerencsémre, de néha, mikor az eszem kissé gyengébben működik a kelleténél, megkívánok még számra venni olyasmit, amit nem kéne (pun intended). 

 

Nem is olyan egyszerű dolog ez, he? Egyébként de, nem is értem, miért paráztam eddig olyan sokat az elvonástól, igazából az a legegyszerűbb sétagalopp. Inkább az újabb kísértésnek való ellenállás a nehéz. Amikor az az egy inger rád jön, hetente/kéthetente egyszer. Na azt az egy kis gäcit leküzdeni a legnehezebb kihívás, mert egy olyan sunyi állati ösztönként lép fel, mint az éhség, vagy az irtózatosan maró nemi vágy egy év cölibátus után. 

 

No, ennyit rólam, takarodok végre aludni.

 

Ts!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr4612588769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása